2009. szeptember 27., vasárnap

2. Bejegyzés - Koppan, Hoppon

Imádom az internetet. Főleg a blogokat. Annyira gáz, amikor egymást fikázzák. Közben olyan szavakat használnak, amiknek nem is tudják a jelentését. Vagy ha igen, akkora nagy arcnak érzik magukat, mert használta azt az egzotikusan hangzó szót, hogy (pl.) unintelligens vagy diszkréció. Emberek, nem attól tűntök okosabbnak, nem abból látják, hogy mekkora hatalmas szókincsetek van, hogy egy 80 soros posztban vagy 60x használjátok az intelligencia, a diszkrimináció, és a kisebbség szót.

Emo, homoszexualitás, szakképző.
Komolyan ilyenek alapján kell megítélni másokat? Nem jövök most az álszent dumával a belső tulajdonságról, az egyenjogúságról és a többi humbugról. De komolyan?
Emo (Magyarországon) : divatirányzat, mely a 10-18 évesig terjedő korosztályt érinti. Vasalt, feltűnő frizurák, 'extrém' kiegészítők, idióta feliratú és/vagy mintázatú pólók, csőnadrág/répanadrág (ki, hogy ismeri). Előszeretettel papolnak megkülönböztetésről, vezetnek blogokat. Nem egy lesz 'Netceleb'.
Homoszexualitás : oké, kicsit beteges és perverz, de most mit ugatunk bele mások szexuális vonzódásába? Ezzel a lendülettel a heteroszexualitás is lehet épp olyan undorító, mint a homoszexualitás. Az a baj, hogy egy fiú egy másik fiú kezét fogja? És? Furcsa. Ennyi. Nem kell ránézni, ha nem tetszik.
Persze itt nem csak ezzel van a gond. Pontosabban, NEM ezzel van a gond. A legnagyobb szálka mások szemében a meleg-felvonulás. De itt a magyarok mentalitásával is baj van. Miért az alapján van minden meleg megítélve, hogy pár feltűnési viszketegségben szenvedő barom parádét rendez az utcán.
Szóval nem lenne ekkora gyűlölködés, ha mindenki kicsit visszavenne a dolgokból.
Szakképző: én magam gimnáziumba jártam, de nem egy ismerősöm szakképzőt végzett. Nem tudom, hogy mivel lesz rosszabb ember az, aki szakképzőt végzett, mint egy gimnáziumot járt személy. Ja, hogy nem ment el utána egyetemre? És az egyetem mennyivel jobb? Mert szakképzőben nem nagyon van esélyed jogot, bölcsészetet és egyéb kellemesen csengő, sok jóval kecsegtető szakot elvégezni, és abból diplomát szerezni? Mennyivel jobb egy egyetemet végzett politikus egy hétköznapi szakképzőt végzett építőmunkásnál? Ha nem lenne politikus, nem lenne, aki az ország gondjaival bajlódjon (na persze a mai világban itt a politikus keveri szarba az országot). Ha viszont nem lennének építőmunkások? Füvön aludni, a természet lágy ölén biztos kényelmesebb, mint tetővel a fejed felett álmodni.
Egy szakképzőt járt ember sokkal intelligensebb lehet, mint egy egyetemet járt.

Ez a három fő téma kering a neten. Ha nem vagy emo, nem vagy menő. Ha meleg vagy, akkor lenéznek. Ha szakképzőt végeztél, nem gimnáziumot, akkor nem lehetsz jobb a másiknál.

2009. szeptember 19., szombat

Első bejegyzés

Igen, igen. Átköltözött ide a blog, mert a másik tárhelyen feltörték a jelszavamat, és nem tudok belépni. Remélem olvassa, aki ezt tette és nagyon elégedett. Gratulálok bunkókám, nagyon menő gyerek vagy, minden elismerésem a tied. Ha nincs jobb dolgod ennél, akkor baromira unatkozhatsz te barom.
Chris visszatért, szarkasztikus stílusával együtt, és folytatja, ahol abbahagyta a prédikálást… mert így kerek az élete.

Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozás-vágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon. - Vavyan Fable


És mennyire igaz! Az írónő szívemből szólt. De komolyan.
Mindenki szabad akar lenni. Mindenki korlátok közt érzi magát. De csak akkor jön rá, hogy valójában szabad volt, mikor IGAZÁN korlátok közé szorítják. Addig nem értékeli, azután igen. De akkor már csak vágyódik az iránt a szabadság iránt, aminek részese lehetett.
Milyen buta voltam, mikor arra panaszkodtam, hogy a gimnázium korlátoz abban a minimális szabadságomban, amire nekem szükségem lenne. Most, hogy dolgozni kezdtem pedig rájöttem, hogy valójában mennyire nem volt igazam.
Végigülni a tanórákat… semmi ahhoz képest, hogy bemegyek reggel hétre, este hatig gürizek. Fogadom a baromi fontos hívásokat, leegyeztetek azokkal a bunkó német társcégekkel megrendeléseket, aztán hazaesek és diplomamunkámra készülök, hogy megkapjam a diplomát, aminek talán semmi hasznát sem fogom venni az életbe. Mert sosem érdekel a jog. Persze a szüleim unszolására mégis azt választottam, mondván: jó kereset, elismerés, megbecsülés. Aha, persze. Ha sikerül elhelyezkednem, és sikerül felküzdenem magam a ranglétrán azok elé, akiknek ezüsttálcán kínálják azt, amit más csak keserves kínok árán kaphat meg. Hacsak benne nem vagyok tövig a nyelvemmel a főnök seggében… Az pedig nem az én asztalom. A tanároknál sem kamatoztattam családunkban öröklődő ’benyalom magam itt, meg itt és minden klafa’ tehetséget, mint egyetlen bátyám…-.-’
Korrupcióóóóó! Anyátokat.

Ma elmentem moziba pár volt gimnáziumi barátommal. Hát... a moziból nem sokra emlékszek, csak arra, hogy személyiket kértek, mert nem hitték el, hogy mindannyian elmúltunk 18 évesek. Nézzük pozitívan; még nem jelentek meg a ráncok, az ősz hajszálak. Nem kell botoxra és plasztikai-sebészre költeni... :)

Chris Antisocial